Megjegyzés: Ez egy reggeli
gondolat az álomhatáron, de már teljes
öntudattal.
Mit jelent ez nekem? Az
ébredés előtti pillanatokban még hozzá
vagyok szokva, hogy szabadon teremthetek, minden folyamatosan
megvalósul körülöttem, amit csak kitalálok.
Az ébredés pillanatában viszont bele kell
ütköznöm az anyagi univerzum kérlelhetetlen
szilárdságába, és ez olyan érzés,
mintha véget kéne érnie az örömteli
teremtésnek, amit álmomban szabadon gyakorolhatok. De
miért is? Gyerekkoromban sosem gondoltam így. Ébredés
után szabadon szárnyalt tovább a fantáziám
és sosem gondoltam, hogy reggel van, tehát ezzel vége
a teremtésnek mára! Lehet, hogy jobban érezném
magam, ha egész nap valami örömteli kreatívkodás
hangulata uralkodna rajtam? Határozottan igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése